Íróműhely

A Brooks Kiadó hivatalos íróműhelye

Cselekményvezetés

Az ember vagy írónak születik, vagy nem. Ha valaki írónak született, akkor mindent tud az írásról. Ha nem született írónak, akkor soha nem is lesz belőle író. Az író is ugyanúgy ír, mint a nem írók, csak ő tehetséges, és néha megszállja az ihlet. Regényt vagy szakkönyvet írni éppen olyan, mint például levelet, csak tovább tart, és kell hozzá ihlet.

Alighanem ezek a legelterjedtebb és legostobább tévhitek az írással kapcsolatban.

Különös módon a médiában mindig a tehetségről beszélnek. A zenész tehetségéről, az énekes tehetségéről, a festő tehetségéről, a szobrász tehetségéről, a színész tehetségéről, az író tehetségéről. Vannak tehetséggondozók, vannak nagy tehetségek, kivételes tehetségek, korszakos tehetségek, sőt még őstehetségek is vannak.

Mintha a tehetség lenne a minden. A tehetség és az a másik misztikus dolog, melyet ihletnek neveznek. Ihlet és tehetség – állítólag ebből áll a művészet.

De vajon tényleg így van?

____________________

Kétségtelen, hogy meg lehet írni valamit, ami művészi értékekkel bír, puszta tehetségből, puszta ihletből – feltéve, hogy egy adott terjedelmi határon belül maradunk.

Nézzünk meg egy regényt: A regénynek van témája. Van üzenete. Van értékrendje. Ötszáz oldal. Százötvenkétezer szó. Harminchétezer-ötszáz mondat. Száz élő, lélegző, cselekvő szereplő. Huszonkét cselekményszál. Száznegyven szakterület (kezdve a regény helyszíneitől a főhős szakmáján át egészen a harmadrangú szereplőként megjelenő pincér uniformisáig).

Nézzünk meg egy szakkönyvet: A szakkönyvnek van témája. Van tárgya. Ötszáz oldal. Százezer szó. Huszonegyezer mondat. Háromszázhetven rajz illetve fotó. Kétszáznegyvenöt adat.

Kézben lehet tartani ennyi tényezőt puszta érzékből?

A válasz: NEM.

____________________

Az írónak szüksége van egy módszerre ahhoz, hogy nagy mennyiségű tényezőt kézben tudjon tartani, és mindenre oda tudjon figyelni.

Létezik egy szaktárgy, amely már legalább 2.400 éves múltra tekint vissza, és számtalan zseni szentelte annak az életét, hogy továbbfejlessze ezt a tárgyat. Ez a dramaturgia. A dramaturgia az információk elrendezésének művészete.

Ha egy író nem tud folytatni vagy befejezni egy regényt vagy egy szakmai értekezést; ha egy olvasó nem tud végigolvasni, megérteni vagy élvezni egy történetet vagy egy szakkönyvet, akkor annak legvalószínűbben az az oka, hogy a sztori vagy a tananyag dramaturgiailag rosszul lett felépítve, vagy egyenesen nélkülöz mindenfajta dramaturgiai szerkezetet.

Ez a legfőbb oka.

És nem az, hogy az író nem írónak született, vagy nem olvasott eleget, vagy nem elég művelt, vagy nem írt elegendő kéziratot, elégszer elkövetve pontosan ugyanazokat a hibákat.

____________________

Az emberek analfabétának születnek, nem tudnak írni és olvasni. Megírni egy regényt vagy egy szakkönyvet sokkal-sokkal komolyabb dolog, mint az a képesség, hogy le tudjuk írni a nevünket. Az írás szakmai oldalát túlnyomórészt a dramaturgia teszi ki, és elvárni valakitől, hogy a dramaturgia mestereként szülessen, nem megalapozott elvárás.

Egy írónak nem kell feltétlenül dramaturgnak lennie, de nagyon jól kell ismernie és értenie a dramaturgia alapjait, és rendkívül jártasnak kell lennie ezeknek az alapoknak az alkalmazásában.

A dramaturgia óriási szakterület, melyet az ember egész életében tanul, de az alapjai egyszerűek.

____________________

A Brooks Kiadó Íróakadémiája: http://brooks-iroakademia.hu/content/iro-akademia

Share

Comments

comments

Next Post

Previous Post

Leave a Reply

© 2018 Íróműhely

Theme by Anders Norén