Íróműhely

A Brooks Kiadó hivatalos íróműhelye

Egyben vagy szelektíven

A színházban van szünet, amikor a nézők kimennek, megbeszélik az addig látottakat, meglátogatják a mellékhelyiséget, a színpadot átrendezik, a színészek kifújják magukat. Ezt leszámítva, az előadás egészét egyben, megszakítások nélkül nézzük végig, a székünkön ülve.

A moziban ugyanez a helyzet: ülünk a széken, elkezdődik a film, majd jelenetek hosszú sorát végignézve eljutunk a végéig. Ekkor felkapcsolódnak a fények, felállunk, kisétálunk a teremből.

Bármit, bármennyire ununk, rossznak tartunk, értelmetlennek gondolunk, vagy egészen irritálónak, ott ülünk a székünkön, és nézzük. A benyomásunkat a színdarabról vagy a filmről a számunkra kellemes és kellemetlen percek együttese fogja meghatározni.

____________________

A tévével megjelenik egy új lehetőség: a minket untató vagy idegesítő részek elől felkelhetünk, mozoghatunk, elfoglalhatjuk magunkat.

Ha felvételről nézünk valamit, azokat a részeket áttekerhetjük vagy átugorhatjuk, ami nem érdekel.

Én a Trónok harcát egy jó sorozatnak tartom. Ha élőben nézem az adott epizódot, néha felkelek, járkálok, intézek valamit, megnézem az e-mailjeimet. Ha felvételről nézem, átugrálom azokat a részeket, amik számomra teljesen érdektelenek, feleslegesek, sőt dühítőek, amiért sokkal fontosabb dolgok elől veszik el az időt és lehetőséget.

Ha a Trónok harcát moziban látnám, a két és fél órás filmből 30-40 percet pedig halálosan unnék, a filmről is sokkal rosszabb véleményem lenne, mint így, hogy az epizódokból néha perceket ugrok át.

____________________

A könyv megadja a szelekció szabadságát: az érdektelen sorokat, bekezdéseket, oldalakat, cselekményszálakat, fejezeteket átlapozhatjuk, és koncentrálhatunk arra, ami nekünk érdekes. Így, szelektíven olvasva, pozitív véleményünk lehet egy olyan könyvről, aminek jelentős részét egyszerűen átugortuk. Ha ugyanezt a könyvet úgy kellene elolvasnunk, hogy nem ugorhatjuk át, ami nem tetszik, a véleményünk is egészen más lenne róla.

Az nagyon sokat számít, hogy valamit egyben, folyamatában kell végignéznünk, elolvasnunk, vagy szelektálhatunk benne. Lehetséges, hogy egy szelektíven befogadott történetet pozitívan értékelünk, míg ugyanazt egy rakás trágyának tartanánk, ha egyben kellene végignéznünk vagy elolvasnunk, mert annyira megviselne annak kínja, ami nem köt le.

A szelekció miatt lehetséges az, hogy gyenge, vagy felemás értékű sztorik képesek fennmaradni. A videókorszak eladhatóvá tette azt, ami moziban nem lett volna életképes. Amikor gyerek voltam, imádtam az úgynevezett karate meg kung-fu filmeket, úgy néztem azokat, hogy a verekedésekre tekertem, és meg voltam győződve, hogy ezek micsoda nagy filmek. Sok évvel később, a nosztalgiától vezérelve leültem egy-egy ilyen film elé, és döbbenten meredtem a képernyőre, hogy „Te jó ég! Mi ez a trágya?”.

Regényíróként a célunk az, hogy letehetetlen könyveket írjunk, nem pedig olyanokat, amiket szelektíven néhányan képesek túlélni. Ne bízzunk abban, hogy az olvasóknak lesz kedve lapozgatni meg sorokat átugrani.

____________________

A Brooks Kiadó Íróakadémiája: http://brooks-iroakademia.hu/content/iro-akademia

Share

Comments

comments

Next Post

Previous Post

Leave a Reply

© 2018 Íróműhely

Theme by Anders Norén